Szálasi Ferenc

Ahogy elérkezünk az év elejéhez, a különböző nemzeti radikális szervezetek, pártok, évek óta szükségét érzik annak, hogy "tisztázzák szellemi alapjaikat". Ilyenkor sokan, mintegy megelégedve felkiáltanak; végre! De halkan kérdezem, aki szinte minden évben tisztázza, és folyamatosan csak tisztázza "szellemi alapjait", ott nincs egy fatális ellentmondás? Mégpedig az, hogy azok az alapok a sok "tisztázás" ellenére sem tiszták. Nemrégiben Vona Gábor, a Jobbik elnöke is tisztázta újra pártjának alapelveit, eszmeiségét. Ahogy az lenni szokott, fontos szerepet játszott benne az is, hogy ők nem nemzetiszocialisták - mint ahogyan nem is kommunisták, tudtuk ezt is. Újdonság volt, hogy leszögezte; nem demokraták. De a kijelentés ezzel nem ért véget, hiszen "abban az értelemben nem demokraták, amivé az vált". Ezt aztán később, egy televíziós műsorban megtoldotta azzal, hogy a liberális demokráciát vetik csak el. Halkan megjegyzem, egy demokrácia önmaga természetéből fakadóan nem is lehet más (egalitarizmusa miatt), csak és kizárólag liberális. Valljuk be, hangzatos kijelentés volt. Ennek ellenére demokraták.

Azonban nem ez volt az oka annak, hogy "tollat" ragadtam. Történt ugyanis, hogy a kuruc.infón Tarnóczy Szabolcs publikált egy cikket A hungarizmus és a szebb jövő címmel. A jó szándékát nem áll módomban elvitatni, nem is teszem, azonban az egész írásnak olyan íze volt végsősoron, hogy nem igazán kíván tudomást venni arról, hogy mit is mondott Vona, már-már kényszeredetten próbálta mégis összekapcsolni a hungarizmust a Jobbikkal (a cím is erre utal, hiszen aligha kétséges, hogy a "szebb jövő" a Jobbik szinonimája). Hogy ez határtalan naivitásból fakad-e, vagy szándékos csúsztatásból, ismétlem, nem tudhatom, az azonban bizonyos, hogy a kuruc.info részéről ez utóbbiról van szó, hiszen ők mindig is előszeretettel adtak teret az olyan törekvéseknek, amelyek arra voltak hivatottak, hogy a hungaristákat mellékvágányra vigyék, s a Jobbik holdudvarába tereljék őket. Szeretnek diskurzust folytatni a hungarizmusról úgy, hogy magukat a hungaristákat nem kérdezik meg. Sebaj, ez nem befolyásol minket. De Tarnóczy úr és a kuruc.info közé én nem kívánok egyenlőségjelet tenni, elvégre bárki szabadon, saját elhatározásából küldhet be cikket.

Most tételszerűen kiragadnék néhány gondolatot írásából, amelyre úgy érzem, válaszolnunk kell. Nem érzem szükségesnek, hogy a cikkíró minden sorára reagáljak, hiszen nagyon sok olyan gondolat van benne, amivel egyetértünk mi is. A teljes cikk IDE kattintva elolvasható.

"Vona Gábor a Jobbik aktuális évadnyitó beszédében pontosan foglalta össze, mik nem vagyunk, s mik vagyunk: „Nem vagyunk kommunisták, mert a mi szellemi centrumunkban nem az osztályhatalom áll, nem vagyunk fasiszták, mert a mi szellemi centrumunkban nem az államhatalom áll, és nem vagyunk nemzetiszocialisták, mert a mi centrumunkban nem a faji hatalom áll. De nem vagyunk demokraták sem abban az értelemben, amit ez mára jelent, mert a mi szellemi centrumunkban nem a pénz és a haszon áll! ..."maradunk azok, akik vagyunk: szimplán, egyszerűen magyarok. ...A mi szellemi centrumunk a magyar államiságot megtestesítő Szent Korona." A Szentlélek bölcsessége megóvta a mozgalom vezetőjét attól, hogy a hungarizmustól is elhatárolódjon, hiszen annak lényege nem más, mint magyarságunk különleges küldetésének tudatos és elkötelezett megélése! A hungarizmus lényege szintén nem az osztályharc, nem a központosított államhatalom, nem a magyar rassz, de nem is a pénz- és hataloméhes, önző szabadverseny-demokrácia. A hungarizmus alapján állva az ember szimplán és egyszeren magyar, mégpedig nem a rassz tisztavérűsége, hanem a közösség szolgálatának elkötelezett, erkölcsi identitása révén. A nemzet népeit a Szent Korona tan által megvalósuló egység kovácsolja szövetségessé a lelkek megmentéséért folytatott küzdelemben."

Szó nincs itt semmifajta Szentlélek bölcsességéről, mert tulajdonképpen ezt már megtette nem egyszer. Én elhiszem, hogy nagyon szeretne belelátni bizonyos dolgokat, háttér információkat Vona kijelentéseibe, azonban ezek ettől még nem lesznek benne. Egy kis túlzással, ha nagyon akarom, Orbán Viktor politikájában is felfedezhetem a hungarizmust. Persze ettől még köze nem lesz hozzá, sőt, az egyik legnagyobb ellensége marad. A hungarizmus nem pusztán annyit jelent, hogy magyarságunk vállalása, tudatos megélése, mert ez mindig velejárója volt a becsületes magyar embereknek. Azonban ezt úgy hívják, hogy nacionalizmus, de a hungarizmus ennél több. Mégpedig a nemzetiszocialista ideológiának itt, a Kárpát-medencében testet öltött formája, amely nem tekinthető sem "forradalminak", de "ellenforradalminak" sem, hiszen a magyar nemzet ezeréves hagyományai futnak össze benne. Viszont a korábbi elképzelésekhez, eszmeiségekhez, berendezkedési formákhoz képest mégis egy "önmeghaladást", teljes újszerűséget is takar. Joggal tekinthetjük az egyedüli helyes magyar nemzeteszmének.

De ha már faji kérdésnél és a hungarizmus kapcsolatánál tartunk, jegyezzük meg, teljességgel pontatlan az a fogalom, hogy "magyar rassz". Ilyen nem létezik. Mert vannak az ún. kontinentális nagyrasszok, azon belül is a legnagyobb elütés a boreális (északi) nagyrasszok (fehér, sárga, amerindid) és lemúri (déli) nagyrasszok (afrikai-néger; ausztralonezid) között vannak. A genetikai távolság kb. 0,5%, ami elég nagy figyelembe véve, hogy a csimpánz és ember közötti biológiai-genetikai távolság 2%. A nagyrasszokon belül vannak rasszok. Pl. a fehér nagyrasszon belül az északi (nordikus), földközi (mediterrán), alpesi, turáni, kelet-balti, stb. A rasszokon belül meg helyi alakok, alrasszok. Például dalo-nordikus, fenno-nordikus; vagy atlanto-mediterrán, gracil-mediterrán stb. Ez utóbbiak határai nem élesek, és nehezen is kategorizálhatók. A nagyrasszok közötti hagyományos határok élesek, esetleg bizonyos átmeneti típusok (pl. etióp) vannak. Ezen felül vannak az emberi nemen belül elkülönülő populációként az ún. népfajok. Amelyek nem feltétlenül egyrasszúak, azonban bizonyos rasszelemek általi áthatás meghatározó jellegű egy adott populációban. Tehát magyar népfaj van (amiben a turáni és az ugoros-uráli a két alapvető rasszkomponens), magyar rassz nincs.

Való igaz, hogy Szálasi Ferenc, amikor megfogalmazta a hungarizmust, a valódi reálpolitikus jegyeit tükrözte. Amikor felismerte, hogy a Kárpát-medence soknemzetiségű földrajzi egység, ahol a különböző talajgyökeres (ez fontos) népek egymással sorsközösségben élnek. Ezért a hungarizmus felfogása szerint a magyar nép és a magyar nemzet nem egy és ugyanaz, hanem a magyar nemzet alkotóelemei a különböző, itt élő talajgyökeres népek.

De időzzünk el egy kicsit azon, mit is jelent, hogy talajgyökeres? Kár lenne tagadni, hogy alapkitétel az, hogy a fehér (europid) nagyrassz tagja kell, hogy legyen. S itt már el is érkeztünk oda, hogy a hungarizmusnak bizony elválaszthatatlan velejárója a faji gondolat, a fajvédelem - ami nem jelenti mások gyűlöletét. Sőt, vegyük tekintetbe a következőeket. Az ENSZ népesedési szervezete szerint 1900-ban a Föld lakóinak 21 százaléka élt Európában, ma kevesebb, mint 12 százaléka, 2050-ben alig hét százalék és becsléseik szerint az évszázad végén alig 4 százalékos lesz ez az arány. E számítások alapján a jelenleg 82 milliós németországi lakosság az évszázad végére 32 millióra zsugorodik, az 57 milliós Olaszország 15 millióra, a 40 milliós Spanyolország 11,9 millióra. Még drámaibbá válik a lakosságszám csökkenése Kelet- és Közép-Európában, Ukrajna lakossága 2050-ig 43 százalékkal, Bulgáriáé 34 százalékkal csökken, a balti államokban negyedével kevesebben élnek majd. Ezek a tendenciák lesznek érvényesek Oroszországra is. A XXI. század végén többen élnek majd Jemenben, mint Oroszországban.

A helyzet Közép-Európában alig valamivel lesz kedvezőbb, Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon, a csökkenés 17-18 százalékos lesz. 2040-ben - de lehet, hogy valamivel korábban - lakosságszámban az Egyesült Államok megelőzi Európát. (Akkor az átlagos életkor Amerikában 30 év lesz, míg Európában ennek a duplája.) Ezek az adatok tragikus képet festenek Európa jövőjéről. Mi, hungaristák tehát amellett, hogy keresztény magyarok, fehér, európai fajvédők is vagyunk.

"A nemzetközi, szabadkőműves zsidó háttérhatalom kezében levő médiapropaganda minden egyes, a Jobbikról nagy ritkán hírt adó televíziós adásában kötelező műsorszám, hogy meghívott képviselőjét provokációként a holokausztról vagy a történelmi szélsőjobboldalról faggassák; ennek kell kitennie a műsoridő nagyobb részét. Eközben - az állásuk megtartásáért igyekvő műsorvezetők - határozott polkorrekt elhatárolódást követnek, s ha nem kapják meg, következik a szokásos neonáci megbélyegzés. Ezért sem várható el amúgy is mostoha sorsú, radikális nemzeti politikusainktól Szálasiék ideológiai rehabilitációja, ez sokkal inkább a történészek feladata lenne. (Amúgy eléggé megmosolyogtató jelenség: míg az önmagukat méltatlanul „nemzeti-kereszténynek" minősítő politikusok politikai korrektségükben egymást túllicitálva, rendszeresen fröcskölnek Szálasi és nézetei ellen; addig olyan zsidó történészek, mint amilyen például Ungváry Krisztián vagy Karsai László már régen rehabilitálták őt tanulmányaikban. Kutatásaik során kimutatták, hogy Szálasi valójában jót akart nemzetének, és nem tervezte a magyar zsidóság elpusztítását sem!)"

Ezt az érvelést már évek óta nem tudjuk elfogadni, mert ezt úgy hívják, megfelelési kényszer. A "rendszerváltás" óta eltelt bő 20 esztendő jellemzője a nemzeti radikális oldalon belül az "egyet előre, kettőt hátra lépés" taktikája. Ez nem visz előre. Mit is mondott Jézus? "Legyen a szavatok igen, igen, nem, nem. A többi az ördögtől van!"(Mt. 5;37) Számtalanszor elmondtuk már, hogy a liberális-zsidó sajtó szemében akkor is "neonáciként" élne a Jobbik, ha Vona Gábor minden vasárnap gajdolni járna a zsinagógába. Ezzel csak a saját becsületüket vesztik el. Fontos, hogy itt nem arról van szó, hogy mi azt várnánk el a nemzeti radikálisoktól, hogy legyenek hungaristák, ha belső meggyőződésük szerint nem azok. De az igenis elvárható, amit például Zagyva György Gyula tett, miszerint kijelentette, hogy ő ugyan nem hungarista, de Szálasi Ferencet tartja az utolsó legitim magyar államfőnek, mivel a Szent Korona előtt tett esküt. Ez egy korrekt hozzáállás.

"Az azonban könnyen belátható, hogy a hungarista eszmerendszer világától egyetlen „fajtánkbéli" sem képes függetlenedni, hiszen az igazság mindig igazság marad, bárki is ébred rá vagy fogalmazza meg. És egymástól függetlenül sem találhatunk rá más-más nemzeti igazságra, mert abból csak egy hamisítatlan létezhet; mégpedig az isteni eredetű."

Ezt csak azzal egészíteném ki, hogy a Jobbik 2/3-a hungarista, csak még nem tud róla. De biztatom őket, ha ez a felismerés megfogalmazódik bennük, tegyék meg azt, amit a szívük diktál. Tisztább lesz tőle a lelkiismeretük.

"Ám a tréfát félretéve - józan paraszti ésszel is könnyen elképzelhető, milyen megsemmisítő kritikát mondana Feri bátyánk az elmúlt húsz év politikusairól éppúgy, mint a maga álkövetőiről vagy önjelölt utódjairól!"

Jómagam ugyan nem engedném meg magammal szemben, hogy Szálasi Ferencet "Feri bátyám" megnevezéssel illessem, azonban a mondat második fele egy létező jelenségre hívja fel a figyelmet. Arra, hogy milyen visszatetsző a partvonalon kívül eső területről bekiabálni, megmondani, hogy hogyan, miként kellene a hungaristáknak tenniük. Arról van szó, hogy számtalanszor találkoztunk már olyan, minket ért kritikával, amely nemzeti radikális berkekből érkeztek felénk, hogy miért nem vagyunk hiteles utódai Szálasinak, vagy, hogy milyen alapon döntjük el azt, hogy ki hungarista és ki nem? Talán engedtessék már meg, hogy több jogunk legyen eldönteni hungaristaként, hogy ki a hungarista. Mindamellett jó lenne megérteni azt is, hogy azok, akik folyamatosan azzal jönnek, hogy ők azért vannak a Jobbikban, mert azok többen vannak (ámbár szűk körben mellüket döngetve vallják meg hungarista világnézetüket), és a hungarista szervezetekben kevesebben, ez pont azért van így, mert ők nincsenek itt. A Hungarista Mozgalmat kívülről nem, csakis belülről lehet erősíteni. Amíg ezt nem értik meg, úgy minden hibánk és hiányosságunk ellenére sokkalta több jogunk van hungaristának nevezni magunkat, mint nekik. Ugyanis nekik az égvilágon semmi. Egyébként ildomos lett volna megnevezni azokat a ma működő szervezeteket, ha már egyszer utalt rájuk.

"Ugyanakkor tanítása szerint a trianoni katasztrófa a magyar nemzet számára Krisztus kereszthalálának analógiája, mely azonban hitünk szerint feltételezi azt is, hogy nagypéntek után isteni törvény a húsvéti feltámadás."

(...)

"Tisztáznunk kell: Szálasi számára Trianon mindvégig elsődleges volt, hitt a néptömegek erejének szerepében, és nem viszolygott attól, hogy szükség esetén a parlamentben is megkísérelje a forradalmi feladatok végrehajtását."

Krisztus kereszthalálával aligha tartotta analógnak a trianoni katasztrófát, mint ahogyan óva intünk mi is attól, hogy bárki is eképpen tegyen. Ugyanis Krisztus bűntelen volt. A Trianon előtti mindenkori magyar államvezetés pedig számos mulasztást követett el, mert az itt élő népszemélyiségeknek nem tudott hazát, csupán államot adni. Ezt maga Szálasi is megfogalmazta annak idején. Nem szabad a ló túloldalára sem átesnünk. Attól, hogy a magyarságot rengeteg történelmi sérelem érte, még nem azt jelenti, hogy ő maga ne követett volna el bűnös mulasztásokat, bűnöket. Az sem lehet talán véletlen, hogy egyesek miért szeretik kidomborítani történelmünk balul sikerült momentumait, pedig az elmúlt ezer évből jót is rengeteget meríthetünk. Ehhez nem kell homályos őstörténeti, már-már a sci-fi határát súroló fejtegetésekbe belemennünk. Elhiszem, hogy csiklandozza a fülünket az ilyesmi. De nem tudunk azonosulni azzal a siránkozós attitűddel sem, amely olyasmiket akar elhinteni a nemzeti oldalon, hogy "a magyar a legősibb nép", "Jézus is magyar volt", "minket mindenki bántott", "a Nyugat állandóan elárult minket", "annak idején szövetkeznünk kellett volna a törökökkel", és így tovább, és így tovább. Hogy is vallotta Szálasi? A Kárpát-medence azé, aki benépesíti, továbbá, hogy nincs egy pótolhatatlan nép sem. Ez annyit jelent, hogy a történelem és a világ rendje nem ismer kiváltságos előjogokat. Egy valami számít a világpolitikában; az érdekérvényesítő erő! Semmi más. Ezért nem támogatjuk az ahhoz hasonló szófordulatokat, gondolatokat, miszerint "Magyarország a népek Krisztusa", mert ez csak önsajnáltatást szül és tétlenséget.

A másik kijelentésére viszont egy Szálasi-idézettel felelnék:

"Parlamentáris úton a hatalmat addig lehetett megszerezni, amíg a politikai hatalom nem volt a zsidóság kezében. Amint a zsidóság a politikai hatalmat is megkaparintotta - teljesen mindegy, hogy közvetlenül vagy közvetve, és hogy politikai hatalmát közvetlenül vagy közvetve gyakorolja - teljesen kizárt, parlamentáris úton a hatalmat átvenni. Az így hatalmat gyakorló zsidóság mindent vérbe vagy anarchiába fojt. Ellenszere: népmozgalom!"

Gyakran vágják a fejünkhöz, hogy miért utasítjuk el a parlamentizmusban való részvételt, hiszen annak idején Hitler és az NSDAP is választások útján vette magához a hatalmat, de a Nyilaskeresztes Párt is elindult 1939-ben a választásokon (amelynek körülményeit ismerjük, tudjuk, hogy egyenlő feltételek mellett valószínűleg kormányra került volna). A válasz nagyon egyszerű, ugyanis a körülmények azóta merőben megváltoztak. Lényegi különbség van az 1945 előtti, és az azt követő időszakban Európában (most beszéljünk csak a liberális demokráciákról, hiszen a bolsevizmus idején szó sem volt választásokról). 1945 előtt nem úgy volt felépítve a rendszer, ahogyan ma, hiába voltak szavazások. Akkor még indulhattak a választásokon autokrata és demokrata pártok egyaránt. Hiszen Hitler és az NSDAP sohasem mondta, hogy ők demokraták lennének, mégis indulhattak. 1945 után már tanultak a történtekből, és nem akarták újra ugyanazt a hibát elkövetni. Tehát ma már csak azok a pártok indulhatnak a választásokon, akik elfogadják a demokrácia szűkös kereteit. Hovatovább, csakis az ilyen pártokat jegyzik be. Tehát már itt megbukna a dolog, mert nem jegyeznének be egy hungarista pártot. Logikus a következtetés, hogy az egyetlen út a népi ellenállás útja, mely semmilyen szállal nem kötődik ehhez a rendszerhez.

"A hungaristák számára értelemszerűen, szintén egyedül a zsidóság és a cigányság integrációja látszott problematikusnak. De ennek oka egyáltalában nem a bennszülött őslakosságnak e keletről beszivárgó kisebbségek iránt tanúsított bizalmatlansága vagy kirekesztő attitűdje volt, hanem az emancipációjukra és asszimilációjukra irányuló törekvések teljes kudarca. A nomád kulturális struktúrákhoz ragaszkodó népeknél ugyanis Szálasi szavai szerint hiányzik a „talajgyökeresség és honképesség", ami jelentősen megnehezíti a súrlódásmentes együttélést. A megoldást a hungaristák ennek ellenére mégsem az - általános, nemzetiszocialista modell szerinti - Európából történő kitelepítésekben, hanem az intenzív integrációra késztetésben, esetleg az önkéntes kivándorlásban látták! Ezért próbálták minden eszközzel megakadályozni a zsidóság németek általi deportálását, amíg erre még szemernyi lehetőségük is maradt."

Nem pontos, hogy mit ért Ön "intenzív integráció" alatt. Tudni érdemes, a hitleri Németországban is az önkéntes kivándorlás volt ajánlott a háború előtt. Akkoriban senkit nem kényszerítettek rá, hogy elhagyja Németországot. Csupán olyan körülményeket teremtettek, amely a többségi társadalomnak (tehát a németeknek), és nem a kisebbségi, élősködő, parazita életmódot folytató zsidóságnak kedvezett. Tudjuk, hogy a zsidóság aszerint élt mindig is, hogy "ahol jól érzem magam, ott a hazám", így nem csoda, hogy sokaknak nem is esett nehezére elhagyniuk Németországot. A háború idején pedig, mint a háborús célkitűzések veszélyeztetőit, az ún. "ötödik hadoszlop" embereit elkülönítették, dolgoztatták. Egyébként Szálasi Ferenc is azt válaszolta a németeknek, amikor a zsidók deportálást követelték, hogy nem olyan gazdag a magyar állam, hogy ilyen sok "munkaórát" csak úgy átengedjen számukra.

De egyébként tudatnom kell Önnel, hogy a hungaristák akkor és most is csak az egyetlen lehetséges megoldást tartották, tartják hosszútávon célravezetőnek. Ez pedig a teljes kivándorlás, vagy, ha úgy tetszik, adott esetben a kitelepítés. Ez nem csak a magyarok, de a zsidók és a cigányok érdeke is. Szó sem lehet semmifajta asszimilációról, éppen elég bajt és gondot okozott már nemzetünk erkölcsi és szellemi színvonalának az, hogy a szóban forgó két népcsoport nem vérségileg ugyan, de szellemileg, mentálisan hatalmas rétegeket asszimilált a magyarságból, megteremtvén ezzel a "zsidóbb a zsidónál" típusú magyart, illetve a "fehér cigány" kategóriát. 

„Szálasi már '20-as '30-as években világosan felismerte, hogy Magyarország elsődleges külpolitikai orientációja dél-kelet felé mutat, ahol turáni eredetű, szittya testvérnépek élnek: bolgárok, törökök, perzsák, valamint kaukázusiak. Ezzel szemben óvakodnunk kell a szláv és germán tenger közé szorítva attól, hogy bármelyikükkel is túl szoros, bizalmi kapcsolatba kerüljünk."

Azért az ilyen kijelentésekkel, és főleg az ebből levont következtetésekkel óvatosan bánjunk. Mert az igaz, hogy a magyarság keleti eredetű, de itt, Európában nyerte el identitását és vált kereszténnyé. A nemzeti oldalon oly' gyakran hangozatott kérdésre, hogy Kelet vagy Nyugat, mi csak azt tudjuk felelni, amit Szálasi is megfogalmazott a "népbírósági" főtárgyaláson. A hungaristák nem lesznek nagytér- és fajárulók. Hűek maradunk Európához.

"Sokan azt hiszik, mikor a „kitartás" jelszavára gondolnak, hogy ez kizárólag a II. világháború utolsó fázisában, a katonai cselekményekre vonatkozott. Ez alapvető tévedés, hiszen a hungarista köszönés sokkal régebbi keletű volt a mozgalom gyakorlatában. A kitartás a hungarista ember magatartásának legalapvetőbb karakterisztikus jellemvonása."

Való igaz. Rengeteg és annyi fajta nemzeti irányultságú szervezet és párt tűnt már fel, majd bukott meg, hogy megszámolni sem lehet. Jöttek és mentek, de a hungarizmus maradt, és itt van már több, mint 70 esztendeje. Tisztában vagyunk hiányosságainkkal, lehetőségeinkkel, de mi nem fogjuk az alapelveinket a világhoz igazítani, mert eltökélt célunk, hogy a világot igazítsuk hozzá a mi elgondolásainkhoz. Éppen ezért voltunk, vagyunk, leszünk, és maradunk mindörökre a magyar nemzet élő és valódi lelkiismerete, amíg csak egyetlen magyar is él e földön. Mert az különböztet meg minket a többi nemzeti szervezettől, hogy míg ők állandó jelleggel "tisztázzák szellemi alapjaikat", mi ezt csak egyszer tettük meg. De azok az alapok tértől és időtől független igazságok, éppen ezért örökérvényű, magyar lelkiségből született válaszok. Ezekből kiindulva fogalmazzuk megaktuális célkitűzéseinket, de az ideológia mindig is marad ami volt, a hungarizmus.

"Ezért a Jobbiknak nem kell szégyenkeznie amiatt, hogy eszmevilága a leglényegesebb kérdésekben megegyezik a hungarizmuséval, büszkén vállalhatná e rokonságot akár nyíltan is. De természetesen érthető és elfogadható az is, ha ezt „kommunikációs bölcsességből" nem teszi. Ám az igazságokon, tényeken, mozgató erőkön, erkölcsiségen, vagy eszmeiségen nem változtat, ha más elnevezésekkel illetjük őket. Ha mostantól a hungarizmust, mondjuk „cirmoscica-szerűségnek" nevezzük el, attól még ugyanazon értékekre gondolunk, ha szóba kerülnek."

Én szerencsésebbnek tartanám azt a megfogalmazást, hogy a Jobbik bizonyos elemeket (nem teljes egészében, csak részletiekben) átemel, ellop. Vonatkozik ez a külsőségekre is, például az Árpád-sávos lobogóra. Azon túl, hogy álságos módon kapálózik a Jobbik, amikor rásütik ezért a nyilas "bélyeget", az igazság valóban az, hogy azon túl, hogy ez a zászló valóban ősi magyar jelleggel bír, de politikai színezettel igenis Szálasi Ferenc és a Hungarista Mozgalom hozta vissza a köztudatba. Mégpedig azért, mert ez a lobogó az, amely a magyar birodalmi gondolatot kifejezésre juttatja, szemben a piros-fehér-zölddel, melyhez 1848 miatt liberális eszmék is kapcsolhatóak, a szabadság-egyenlőség-testvériség hármas jelszavának „rikító szimbólumául született meg".  Szálasi egy alkalommal fel is volt háborodva, amikor azt látta, hogy 1942. augusztusában a Horthy-rendszer immár nemcsak a nyilasok eszméit, gondolatait próbálja ellopni, kisajátítani, hanem zászlójukat is. A Budapesti Nemzetközi Vásárral egy időben, a Műcsarnokban és a Szépművészeti Múzeumban megnyílt időszaki kiállításon a Kállay-kormány propagandistái az addig csak a nyilasok által használt Árpád-sávos zászlót is elővették. A helyzet analóg a rendszerváltás utáni időszakkal is, hiszen kár lenne tagadni, hogy a '90-es években is hungaristák voltak azok, akik először visszahozták, felemelték ezt a lobogót. Az akkori nemzeti radikális tábor pedig csak fújjogott és elhatárolódott tőle. Egyébiránt, ha mi cirmoscicát mondunk, akkor cirmoscicára gondolunk. Ha hungarizmust, akkor hungarizmusra.

Úgyhogy az Ön által megfogalmazott cím, miszerint a hungarizmus és a szebb jövő kapcsolatban állnak egymással, helytálló, azonban nem abban az értelemben véleményünk szerint, ahogyan azt kifejtette. De az általam felvetett kérdést sem szeretném nyitva hagyni. Látens hungarista a Jobbik? A liberális demokrácia kereteit elfogadó, abban résztvevő demokratikus pártjellege miatt, a gőzlevezetés szerepét vagy naivitásból vagy rossz szándéktól vezérelve magukra vevő vezetőik miatt határozottan nem. Azonban a tagság egy el nem hanyagolható, becsületes, jószándékú, nemzetszerető, reményeink szerint fejlődésre képes rétege miatt viszont igen. Azonban ez utóbbiaknak, ha valóban a hungarizmus mentén kívánják felemelni nemzetünket, arrafelé kell orientálódniuk, ahol a vezetőség és a tagság ideológiája egy és ugyanaz, ahol nem kell burkolniuk és titkolniuk világnézetüket. Várja őket a Pax Hungarica Mozgalom.

Lantos János - Kitartás.hu

"Aki szereti népét, szeretetét csupán az érte hozott áldozatok árán mutathatja ki."